A fotó és fotózás fejlődése
-
1829-ben készült el az első fény rajzolta kép, amit már fényképnek, fotónak lehetett nevezni, amivel sikerült az idő egy szeletkéjét konzerválni. E képek még nem voltak tartósak. Amikor a rögzítést sikerült megoldani, kezdetét vette a fotó és fotózás rohamos fejlődése, mert vele az emberiség kapott egy olyan technikai lehetőséget, aminek köszönhetően az időből kiragadott darabkát el lehetett menteni az utókor számára. Akkor még nem beszélhettünk pillanatképről, mert egy korabeli fotó és fotózás sok esetben órákat vett igénybe. De ezen belül maga az expozíció is hosszú percekig, sok esetben fél óráig is tartott, ami a személyfényképezésben jelentett problémát a felvétel közbeni bemozdulás miatt. De ez a technika fejlődésével rohamosan javult és napjainkra eljutottunk a másodperc töredékéig.
-
Ma már fotó és fotózás nélkül az élet egyetlen területe sem képzelhető el. Nem kell másra gondolni, mint az illusztráció, a dokumentáció, a tudomány, az oktatás, a kutatás, valamint az egészségügy, de nyugodtan említhetnénk a fotó, a filmművészetet, a televízió, a nyomtatott sajtó és számos más művészeti ágat is, mert ezek mindegyikének a rögzített kép az alapja.
-
A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már a fényképezés mindenki számára könnyen elérhető tevékenységgé vált. Különösen a kamerával ellátott mobil telefonok adnak erre nagy lehetőséget. Van akinek hobby, másnak szenvedély, megint másnak csak egyszerűen a megélhetés lehetőségét jelenti. De van, akinek mesterség, hívatás vagy éppen művészet.
..
A rögzített képek mindig visszaidézik a múltat. Segítenek a dokumentálásban, gondolkodásban, a bizonyításban. Éppen ezért van sokszor felbecsülhetetlen értékük az élet különböző területein.
Szinte minden ember őriz több-kevesebb fényképet elődeiről, hozzátartozóiról, barátairól, ismerőseiről és természetesen a saját életének eseményeiről ia.
A képek megállítják az időt a kiragadott pillanatok rögzítésével. Talán mindenkivel előfordult már, hogy betért egy útjába eső fényképész műteremébe, és fényképezőgép elé állt valamilyen céllal. Lehet, hogy csak egy igazolvány kép, vagy komolyabb portré, emlékkép igényével, ami vagy kötődik valamilyen alkalomhoz, vagy csak spontán ötlet.
.
A fényképeknek is, mint minden másnak, van valamilyen utóélete. Ez lehet egészen hosszú, vagy egészen rövid idő is. Némelyek nagyon gyorsan egy szemétkosárban végzik, de a többségük hosszú évtizedeken át élik sajátos életüket vagy egy fotóalbumban, egy könyvben, ujságok lapjain, szórólapon, plakáton, egy játék, vagy művészfilm celluloid szalagján, esetleg valamilyen digitális hordozón arhíválva. A fotó és fotózás feltalálásának, fejlődésének köszönhetően a nagy nemzeti elődeinkről, nemzeti eseményekről készült fényképek ma már a kultúránk féltveőrzött kincsei közé tartoznak. Gondoljunk csak a Petőfiről készült dagerrotípiára, ami többszörös érték, hiszen fotótörténeti értéke is óriási, de nem kisebb a nagy költőről őrzött emlék jelentősége sem. Ezen alkotás nélkül nem lenne olyan pontos elképzelésünk Petőfiről nagy költőről. Ez a tény világos válasz arra, hogy mi az értelme és jelentősége a portré fényképészetnek. Vagyis: a valósággal egyező, őszinte képet alkotni arról, aki a fényképezőgép elé áll.
A fényképésznek ezt a helyzetet kellő alázattal kell kezelni!
-
A fotó és fotózás technikája az elmúlt több mint százötven év alatt igen nagy fejlődésen ment keresztül, és jutott mai színvonalára. Az első embert ábrázoló fotót az 1830-as évek végén készítették, közel fél órás expozícióval a tűző napon. A modell arcát fehér púderrel vonták be, a szemét pedig csukva kellett tartania, mert bárki is képtelen lenne ennyi időn keresztül pillantás nélkül figyelni. Természetesen a hosszúideig tartó mozdulatlanságot biztosítani kellett. Ezt pedig csak úgy lehetett elérni, ha a modellt különböző pontokon kitámasztották. Természetesen úgy, hogy az instrumentumok a kép tartalmát, esztétikáját ne zavarják, de korabeli fotókon minden igyekezet ellenére mégis felfedezhető némely, a modell kitámasztását szolgáló elem.
-
Az első embert ábrázoló fotók elkészítése kémikusok, vegyészprofesszorok, festőművészek nevéhez fűződik. Ő belőlük lettek az első fotó és fotózás szakemberei, mesterei. A hazai portré fényképezés megalapítója a legnagyobb festőink egyike, Munkácsy Mihály nevéhez fűződik. Neki köszönhető a hazai portré fényképezés kialakulása. De hol vagyunk már ettől? Hála a fejlődésnek, a mai modern technikának!
-
Ma már a másodperc töredéke alatt tudunk képet rögzíteni. Ennek köszönhetően mozgásfázisok tanulmányozhatók. Jó pédák vannak e tárgykörben a sport és tudomány területéről. Na, de vissza még egy kis időre a portréfényképezéshez!
-
A mai korszerű műtermekben a portrékat is villanó lámpákkal készítik. Az igaz, hogy a rövid expozíció tág lehetőségeket nyit meg a fényképész számára, főleg mozgó téma fényképezésekor, de van hátránya is. Ez pedig a póz, a merevség fokozódása. Főleg az első modell érzi magát feszélyezve. Méginkább első akt felvételeknél érződik ez a jelenség fokozottabban. Feloldására a fokozatosság elvét érdemes alkalmazni. Vagyis, a ruhával együtt levetkőzi a modell a gátlásosságát is.
Én, a magam részéről előszeretettel alkalmazom a jó öreg napfényt, ha nem arra az időszakra esik a fényképezés, amikor nem lehet "hozzájutni". Több okból is jó a természetes fényben való fényképezés. A legfőbb, hogy a modell természetesebben viselkedik. Nem zavarják különböző lámpa instrumentumok. A fény is símogatóbb. Bármennyire is tökéletesítették a mesterséges fényt adó világító eszközöket, mégis csak arról van szó, hogy az eredetit pótoljuk vele, mert az nem áll rendelkezésünkre. Éppen ezért másodlagossága is nyilvánvaló. Én inkább felhívom a modell figyelmét a nyugodt tartásra. Néhány bemozdult kép után megtanulja minden fényképezkedő, hogy ki lehet birni néhány tized másodpercig a mozdulatlanságot. Természetesen más a helyzet, ha borús, esős az idő, vagy ősz és tél van. Esetleg éjszaka. De ilyen esetekben is kell fényképezni. Ilyenkor nem marad más, mint a mesterséges fény, ami napjainkban majdnem 100%-ig a villanó lámpa. Így is készülhetnek nagyon szép képek, de hangulatukban teljesen mások ezek a fotók. Technikailag lehetnek tökéletesebbek, ám hangulatuk idegenebb, mesterséges hatás érződik rajtuk. Ezért indokolt az akt és portré fotózás természetes fényben való művelése. Azt gondolom, ha a modell levetette ruháját, és a maga természetessége jelenik meg kameránk előtt, nem tehetjük meg, hogy mesterséges fénnyel bevilágítva tegyük idegenné tekintetét, arckifejezését, testének szépségét, egész lényét.
-
Olyan kultúrákban, ahol a művészetet megfelelő módon kezelik és értékelik, a meztelen emberi test a művészet központi tárgya. Óriási különbség van a meztelen és az akt szó között. A meztelen annyit jelent, hogy az illető meg van fosztva ruhájától, ezért kiszolgáltatott, zavart. Ám az akt szónak a művelt nyelvhasználatban nincs mellék zöngéje. Gondolatainkban nem egy védtelen, szégyenkező test képe dereng fel, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló, magabiztos testé. Én minden esetben igyekszek az elmondottak figyelembe vételével készíteni akt és portré fotókat. Természetesen nagyon sok függ a fényképezkedőn is, de jóirányba befolyásolni a fotó és fotózás érdekében mindenkit lehet, és kell is. Ez a fényképészek egyik feladata.